Ne lopj!

Book Online

* Please Fill Required Fields *

Bemocskolt fotográfia 18+

Jegyzeteim / No Comment / 2017-12-10

A fotográfia a világ legszebb szakmája – legalábbis szerintem – amit viszont sok ember bitorol, bemocskolván azt.

No, de lássuk mennyit is ér manapság a fotósuli?

Lelövöm a poént, de semennyit. Igazándiból folytatnom sem kellene, viszont elmagyarázom azon embereknek, akik álmukban sem gondolnák, hogy mi zajlik a színfalak mögött.

Két évvel ezelőtt jelentkeztem az egyik OKJ-s tanfolyamokat lebonyolító cég Fotográfus és fotótermék-kereskedő szakára, ami életem legnagyobb hibája volt. Idén végeztem volna, azonban a sok undorító és a fotózáshoz legkevésbé sem illő tételek miatt abba is hagytam. Kárba veszett pénz, de én olyan vagyok, hogy ami tűrhetetlen, azt nem is fogom tűrni. Mondjuk én elkövettem azt a hibát, hogy nem néztem át a tételek akkor, amikor készhez kaptuk őket.

No, térjünk is a lényegre.

Nyilvánvaló, hogy vannak kisebb dolgok, amit még el lehet nézni, viszont azt nem, hogy aki beteg dolgokkal szennyezi a fotográfia történetét, annak díjat adnak és még tételsorokban is szerepet kap.

Sajnos nem egy fotós van, aki beteg hajlamait a fotográfia segítségével éli meg. A drogosokról és a kurvákról akkor már nem is beszélek. Igen, ilyenek is vannak a tételsorokban. Nos, ezekről fogtok alább képeket látni. Ámbár nem szívesen töltöm fel az oldalamra ezeket az ocsmány, ízléstelen képeket, viszont inkább lássátok, hogy milyen beteg emberek szerepelnek a tételsorokban.

Az ocsmány képek után folytatom a gondolatmenetemet. Ajánlom a továbbolvasást, mivel messze nincs vége az egész történetnek.

Nos, következzék az egyik legnagyobb beteg állat a fotográfia történetében, aki díjakat kapott és a neve nem más, mint nobuyoshi araki.

Ezek után sokan azt kérdezik, hogyan kerülhetett be a tételben ilyen ocsmányság? Az a két év az oktávnál ha másra nem is volt jó, arra viszont igen, hogy én erre választ kaptam.

Azt leszögezném, ha ezek a képek normális értékrendbe tartoznának, s lenne mondanivalójuk, akkor én is máshogyan állnék a témához. Azonban nem hiszem, hogy egy nő ágyon fekve, összekötözve, tűkkel a karjában és mellette egy vibrátorral mondana is valamit bárkinek is.

S igen. Emiatt tartunk itt, ahol. A tanárok nem emelik fel a szavukat ilyen ocsmányság ellen. A diákok szintén nagyban szarnak az egészre, a lényeg, hogy a papír meglegyen. Ilyenkor kérdem azt magamtól, hogy ezek az emberek szeretik egyáltalán a fotográfiát?

Összegezve az egészet undorítónak tartom, hogy az emberek nem állnak ki azért, ami fontos számukra illetve ami értékes. Így az emberekből nem lesz más, mint marionettbábuk. Valójában nem esett szó a művészettörténelemről, amelyből szintén elég sok tétel akad, de az inkább felesleges, mintsem ízléstelen ocsmányság. A fotósulikban nem arra ösztönöznek, hogy engedd szabadjára a tehetségedet (amennyiben van), hanem iskolapadban magolj be évszámokat és építészeti stílusokat, amire 100% esély van, hogy nem lesz rá szükséged. A fotográfia folyamatosan változik, ehhez kellene az iskoláknak is alkalmazkodniuk, nem a múltban leragadni.

Tekintve, hogy sokan el sem olvasták illetve sokak szerint nem baj, hogy ilyenek vannak a tanmenetben, így hát nem sok esélyt látok arra, hogy bármi is elmozdulna. Pár napja osztottam meg a profilomon a bejegyzésemet, s sokan nem értették, hogy miért vagyok felháborodva. Sokaknak annyi jött le, hogy a papír és a művészetek ellen vagyok (amihez gratulálok, nem tudom honnét vették ezt). Abba is beleakaszkodtak, hogy véleményem szerint a fotográfiának 90% gyakorlatból, s 10% elméletből kell állnia. Szerintük ez hamis, pedig nem. Ugyanis fotózni nem az iskolapadban fognak megtanulni az emberek. Jómagam két éven át szinte minden egyes nap mentem fotózni, soha nem kértem segítséget, egyes egyedül a retus után néztem a neten. Hatalmas rést vélnek az emberek (s magam is) felfedezni magam és azok között, akik az iskolában tanultak meg fotózni. Éppen ezért is lenne fontos a tanmenetet megfordítani az emberek érdekében, akik művelni szeretnék ezt a csodálatos szakmát.

S végül úgy határoztam, hogy jövőre folyamatosan indítok workshopokat olyanok számára, akik teljes melldobással szeretnék művelni a világ legcsodálatosabb szakmáját.

Leave a reply